Az album, melyet népszerű utálni

2018. október 23. 23:32 - TarkusBlog

ELP - Love Beach (1978)

Az Emerson Lake & Palmer legendásan rossz Love Beach albumát könnyű kritizálni. Szerintem is förtelmes, minden idők egyik legrosszabbja. Elég ránézni az albumborítóra. A kigombolt ingben kacagó napbarnított Keith Emerson groteszk, de Lake és Palmer sem kell elbújjanak mellette. Ezen kívül hiába próbálnánk bölcsen mellőzni a borítót és a zenére összpontosítani, az is csak jobb esetben érdektelen és közhelyes, rosszabb esetben annyira nevetségesen rossz, hogy kínvallatáshoz lehetne alkalmazni. Hogy jutott azért mégis odáig a három zenész, akiket még ezek után is nagyra tartok, hogy egy ilyen lemezhez adják a nevüket? Hogyan vehettek elő egy ilyen témát a Tarkus és a Brain Salad Surgery után? Ez vicc vagy komoly? Aki ismeri nagyjából az együttes történetét, az szerintem nem lepődik meg.

A válasz mindenre a lemezkiadó. Az együttes kifáradt, a fiúknak elege volt már a közös munkából és az 1977-78-as észak-amerikai turnéjukon – mint írtam az előző bejegyzésekben – sok pénzt veszítettek. Mindezek ellenére, mivel szerződésük volt, a kiadójuk kötelezte őket, hogy adjanak ki még egy lemezt. Azt a lehetőséget, hogy régi, nem használt felvételeket és kislemez B-oldalakat adjanak ki új albumként már ellőtték a Works Vol. 2-nél, így nem volt más választás, zenét kellett szerezni. Mivel Keith Emerson éppen a Bahamákon lakott, ahol megfelelő stúdió is volt, Lake-et, Palmer-t és Peter Sinfield dalszövegírót felrakták egy repülőre, és elküldték őket oda, hogy minél hamarabb gyártsák le az albumot. A Compass Point Studios, ahol a felvételek készültek nem ám egy utolsó hely volt, többek között az AC/DC is ott készítette el a Back in Black albumot. Sajnos 2010-ben be kellett zárni a környékbeli rossz közbiztonság miatt.

Compass Point Studios, Nassau

Talán ami a legeslegrosszabb ezen az albumon, azok a dalszövegek. Pete Sinfield-nek – aki az In the Court of the Crimson King albumon dolgozott először együtt Greg Lake-kel – már az elejétől kezdve nem tetszett az ötlet, hogy szűk határidővel írjon meg kilenc dalszöveget, de végül a megfelelő fizetség ellenében elvállalta. Mint ahogy egy interjúban elmondta, volt még egy dolog ami meghozta a kedvét, hogy a Bahamákra utazzon: „Volt egy nagyon szép spanyol barátnőm, aki Miss Spanyolország volt akkoriban, és konkrétan egy hónapja ismertem csak, így gondoltam két-három hét Nassau-ban nem lenne rossz, vihetném a barátnőmet magammal.” Maga Sinfield is elismeri, hogy nem lettek túl jók a szövegek, melyeket „különböző anyagok társaságában” írt meg az írógépén, miközben a barátnője halászni ment Emerson-nal. Hogy a határidőt tartani lehessen, semmiről nem volt hajlandó tárgyalni Lake-kel. Nézzük akkor egy kicsit szemezgetve, hogy milyenek lettek azok a szövegek. Az angol szövegeket nem fordítom le mindig, mert nem tartom magam elég jó műfordítónak, hogy ezekhez a műremekekhez nyúljak.

Tonight I'm gonna love you
Till the break of day
'cause all I want
All I want
All I want is you.

– Peter Sinfield, All I Want Is You (Csak rád vágyom)

Ez az első dalból volt, ez még hagyján. Bár nem túl kreatívak a „Csak rád vágyom” és a „Szeretni foglak hajnalig” frázisok és azok ismétlése, ezt még kibírnánk ha a zene amúgy jó lenne. A második dal azt mondja:

Make all your dreams come true, on love beach
Gonna make love to you, on love beach.

– Peter Sinfield, Love Beach (Szerelem part)

Hú, Greg Lake aztán nem semmi, minden álmát valóra váltja a kiszemelt hölgynek azzal, hogy a tengerparton szeretkeznek. Így kell ezt! A nagy kedvencem azonban a harmadik, Taste Of My Love (A szerelmem íze) című dal, mely így kezdődik:

Oh, you look so hungry, woman
How come you strayed in here
With your eyes so bright
On this long hot night

Ez a szöveg mondjuk illik a Bahamákhoz. Azt mondja a lírai én a nőnek, hogy „éhesnek tűnsz”, illetve hogy „szemeid oly ragyogóak ezen a hosszú forró estén”. Biztosan a szerelemre éhezik a szebbik nem ezen képviselője.

Could it be for a taste of my love

Na tessék, igazam volt! Nézzük, mi lesz ebből:

Down on your knees
With your face to the wall
Saying please, please, please

Hú, azt a rohadt! Nem tököl a lírai én, úgy látszik, egyből ellentmondást nem tűrően leteperi az éhes nőt. A következőkben különféle módokon kapunk utalást arra, hogy milyen lesz a szex, például:

Call up room service
Order peaches and cream
I like my dessert first
If you know what I mean

Vagy:

Go down gently
With your face to the east

Ami után rendkívül mókásan a Keleti riff hallható. Az igazi műkedvelőknek ajánlom az egészet, de a kedvenc részletem a kedvenc dalomból az albumon a következő:

Climb on my rocket
And we'll fly

Azaz, „Ugorj a rakétámra és repüljünk”.

Tudtam, hogy még több képet szeretnél a tengerparton pózoló ELP-ről

Az ezt követő két dal már nem olyan nevetséges, csak szimplán semmitmondó. A The Gambler elmehetne akármelyik korábbi albumra a szokásos bolondos dalnak, talán a Trilogy albumot leszámítva. A For You pedig majdnem megüti Greg Lake szerelmes dalainak a szintjét a Works Vol. 1 albumról, ami itt már nagy dolognak számít. Van egyetlen dal az albumon, ami valóban jó, és az a Canario. Mily meglepő, ez a dal nem tartalmaz szöveget, hiszen egy Joaquín Rodrigo feldolgozásról van szó. A feldolgozás alaposan fel lett gyorsítva az eredetihez képest, hangulatában kicsit hasonlít a Hoedown-ra.

Az album második felét teljes egészében elfoglalja Memoirs of an Officer and a Gentleman című többtételes mű. Így az album hasonló szerkezetű lett, mint az ELP klasszikus albumai, megvan a Greg Lake dal, a bolondos dal, a klasszikus zenei feldolgozás és a szvit. Talán az első három dal nélkül, amelyek szövegéből is idéztem, ez a lemez csak simán gyenge lenne, és nem szörnyű. A Memoirs is a kreatív ötletek mennyiségéhez képest túl hosszú, unalmas és elcsépelt tud lenni helyenként. A történet egy katonatisztről szól, aki a második világháborúban szolgál, nagy hazafi, előkelő családból származik és úriembernek nevelték. Nem sok időt tölt lányok társaságában egészen addig amíg egy szép estén első látásra bele nem szeret egy gyönyörű leányzóba. Hosszas leírást kapunk a találkozásukról és esküvőjükről kissé közhelyes szöveggel. Az idilli állapotok nem tartanak sokáig azonban, mert a nő hamarosan táviratban közli férjével, hogy el akar válni, míg az a fronton szolgál. Szomorú. Az összeházasodós részt leszámítva a szöveg azért elég minőségi, Sinfield el is árulta az interjúban, hogy egy kicsit több időt töltött a megírásával. A negyedik tétel az Aquatarkus-ra emlékeztető menetelős instrumentális zene. Nem olyan rossz, a Memoirs második fele tulajdonképpen instrumentálisan viszonylag igényesnek mondható.

Sokat írtam eddig arról, hogy mit énekelt Greg Lake, de nem szóltam arról, hogy mit adott hozzá Emerson és Palmer az albumhoz. Hát nem túl sokat, a Canario-t és a Memoirs második felét leszámítva. Ők sem lelkesedtek túlságosan az új albumért, és ők sem tűnnek úgy, mintha megerőltették volna magukat. A dalok hangszerelése, főleg az első három nagyon gagyi számnál valahogy olyan furcsa. Nem is rockos, nem is popos vagy dzsesszes. Olyan semmilyen. Emerson szintetizátor beállításai a Yamaha GX-1-en gyengék, a Hammond orgona, vagy valami régebbi Moog szintetizátor nem igazán kerül elő. Emerson és Palmer is magukhoz képest többnyire rendkívül visszafogottan játszanak. Ez van, amikor időre kell zenét írni.

Az együttes már a lemez készítése előtt feloszlott volna. A népszerű zene változóban volt, az emberek nem voltak már kíváncsiak a progresszív rockra, a három zenész sarokba lett szorítva, alkalmazkodniuk kellett volna. Kapcsolatuk azonban sajnos már megromlott, a múltbéli rossz döntéseik miatt egymást okolták, a kiadó által kikényszerített album pedig mindent csak súlyosbított. Miután Lake és Palmer elkészült a részével, lelépett, a produceri munkát Emerson végezte el egyedül. Az Emerson Lake & Palmer hivatalosan feloszlott, a Love Beach albummal már nem turnéztak.

Emerson-ék sosem ismerték el nyíltan, hogy ez az album egy vicc lenne, vagy hogy szándékosan írtak minél silányabb zenét, hogy így tiltakozzanak a rájuk kiszabott kényszermunka ellen. De nem is jó magyarázni a saját viccedet. Hogy megérte-e egy ilyen albumot kiadni? Szerencsére a legtöbben az ELP-vel kapcsolatban nem a Love Beach-re emlékeznek. Legyen ennyi elég.

Értékelésem: 1.5/5.0

Források: