Tarkus

Progresszív Rock Blog

Prog gyöngyszemek

2018. október 28. 13:00 - TarkusBlog

1. rész: King Crimson - A Starless tetőpontja

Az Emerson Lake & Palmer albumairól jelenleg nem tervezek többet írni, így gondoltam elkezdek egy ilyen sorozatot. Megpróbálom összeszedni a számomra legemlékezetesebb dalrészleteket, melyek megfelelőképpen megtestesítik azt, amiről szerintem a műfaj szól. Többféle oka lehet annak, hogy egy dalrészletet emlékezetesnek gondolok, lehet az mondjuk egy érdekes hangszerválasztás, egy szokatlan technika vagy az átadott érzelmek, az átadott energia. A progresszív rock egyik legvagányabb tulajdonsága, hogy a kötetlen szerkezetű daloknak köszönhetően változatos kontextusban bukkannak fel ezek a gyöngyszemek, sokszor meglepve a hallgatót. A legérdekesebb részlet nem kell a refrén legyen (már ha van olyan egyáltalán), lehet mondjuk egy pár másodperces szösszenet is egy szólóba ékelve, vagy egy viszonylag hosszabb szakasza egy dalnak. A legjobb szerzeményekben általában megvan ez a rész, mely arra késztet, hogy újra és újra meghallgasd a dalt, hogy újra átéld a pillanatot.

Hogy ne csak süket dumával untassam a népet, majd hozzáadok a bejegyzésekhez egy videót, mely automatikusan az ominózus dalrészlettől kezdődik. Ha felkeltette az érdeklődésed, amit hallottál, vagy nem szeretnéd, hogy elspoilerezzem neked a számot, akkor pedig bátran tekerj a videó elejére, és hallgasd meg az egészet!

A King Crimson 1974-ben kiadott Red albumát záró Starless minden bizonnyal a 70-es évek egyik legkiválóbb zenei műve. A mellotron és a melankolikus gitárdallam által övezett hasonlóan szomorú és pesszimista éneket követő hosszú instrumentális szakasz végeredményben az ebben a videóban 10:25-től hallható klimaxra ad felvezetést, mely a dal elején hallható motívum ismétlése epikus köntösben. Az együttes történetének legnagyobb pillanata, mely egyben egy korszak lezárása, hiszen az album után az együttes határozatlan időre feloszlott, majd csak 1981-ben tért vissza egy új felállással és új kreatív nézetekkel. De erről majd bővebben, ha a King Crimson albumairól írok.

Szólj hozzá!

Az album, melyet népszerű utálni

2018. október 23. 23:32 - TarkusBlog

ELP - Love Beach (1978)

emerson-lake-palmer.jpg

Az Emerson Lake & Palmer legendásan rossz Love Beach albumát könnyű kritizálni. Szerintem is förtelmes, minden idők egyik legrosszabbja. Elég ránézni az albumborítóra. A kigombolt ingben kacagó napbarnított Keith Emerson groteszk, de Lake és Palmer sem kell elbújjanak mellette. Ezen kívül hiába próbálnánk bölcsen mellőzni a borítót és a zenére összpontosítani, az is csak jobb esetben érdektelen és közhelyes, rosszabb esetben annyira nevetségesen rossz, hogy kínvallatáshoz lehetne alkalmazni. Hogy jutott azért mégis odáig a három zenész, akiket még ezek után is nagyra tartok, hogy egy ilyen lemezhez adják a nevüket? Hogyan vehettek elő egy ilyen témát a Tarkus és a Brain Salad Surgery után? Ez vicc vagy komoly? Aki ismeri nagyjából az együttes történetét, az szerintem nem lepődik meg.

Tovább
Szólj hozzá!
süti beállítások módosítása